Szentháromság plébániatemplom
A templomról
A vrgadai Szentháromság plébániatemplom megelőző jelleggel védett kulturális örökségnek minősül (2022–2026).
A Szentháromság plébániatemplom egy barokk épület, amelyet 1687-ben fejeztek be, és valószínűleg a Damiani család kegyurasága alatt állt, amely valamivel korábban feudális birtokként megkapta Vrgada szigetét. Korábban a plébániatemplom szerepét a Szent András-templom látta el, amely mellett temető is volt. Feltehetően a lakosság számának növekedése miatt épült egy új, tágasabb plébániatemplom a Sudujam-dombon. Ezen a helyen ritka ókori leleteket és későbbi temetkezéseket jegyeztek fel, ezért feltételezhető, hogy a dombon korábban is állhatott valamiféle kultikus építmény. A pontosabb következtetésekhez azonban további kutatásokra lesz szükség. A meglévő barokk templom formája szokatlan, mivel egy kör alakú szentélyből és egy hosszanti, téglalap alakú templomhajóból áll. A hengeres szentély külső átmérője körülbelül 8,50 m, míg a templomhajó külső méretei 14,50 m hosszú és 7,50 m széles. A szentély kelet felé néző, központi kör alaprajzú, és egy kupola fedi, amely a belső térben hangsúlyos, profilált párkányra támaszkodik. Nyugat felé ehhez csatlakozik a téglalap alakú templomtér, amelyet az apszissal való találkozásnál profilált diadalív keretez. Ezt két oldalsó pilaszter tartja, ami a barokk építészetre jellemző megoldás. A templomon kevés nyílás található: egy egyszerű, profilált párkánnyal ellátott portál, fölötte egy kerek ablak (okulusz), egy oldalsó bejárat, a két oldalfalon egy-egy termálablak, valamint a szentélyen két kisebb ablak. A külső falakat teljes egészében vakolat borítja. A kőfaragványok közül megmaradt egy kis akrotérion a tető csúcsán, valamint egy kőkereszt a homlokzaton, amely valószínűleg egy korábbi harangtorony helyére került. A harangtorony, pontosabban egy kisebb harangloggia, a templom közvetlen közelében épült a 20. század elején. A templom belső tere szintén vakolt, és újabb padlóburkolattal van ellátva. A szentélyben – amelyet a templomhajótól egy kis barokk balusztrád választott el – található a főoltár, amely ezt a központi teret az elülső szentélyrészre és a mögötte lévő kis sekrestyére osztja. A templomban értékes barokk oltárok és egy későbbi, fából készült karzat is található.
❶ Főoltár festménnyel és tabernákulummal
A plébániatemplom főoltára színes berakásokkal díszített márványból készült, és két részből áll: egy régebbi részből – a barokk oltárasztalból és a 18. század második feléből származó tabernákulumból –, valamint egy klasszicizáló, oszlopos felső részből (retabulum), amely a 19. század végén készült. Az oltár alsó része és a tabernákulum kivitelezése igen magas színvonalú, és helyi oltárkészítő műhelyek, a Dell’Aqua és a Degan munkái; ezek a műhelyek számos oltárral látták el a zárai szigetek templomait. Az oltár felső része egykor fából készült, aranyozott oszlopokkal, de ezt később márványra cserélték. Az oltáregyütteshez tartoznak a sekrestye oldalsó ajtói is, díszes szemöldökpárkányokkal és angyalszobrokkal.
❷ Szentháromság oltárképe
A Szentháromság oltárképe egy régebbi festmény, amelyet az oltár újabb részének téglalap alakú keretébe helyeztek el. Feltételesen a 17. századra datálható, és egy ismeretlen velencei barokk festő művének tekinthető; valószínűleg a templom 1687-es befejezésekor rendelték meg. A festmény a Szentháromságot ábrázolja: a felső részben az Atyaisten, Krisztus és a Szentlélek látható angyalok között, míg az alsó részben olyan szentek jelennek meg, akik Vrgada szigetéhez, illetve a tágabb zárai térséghez kötődnek. Az előtérben balról jobbra a következők láthatók: Szent Dujam, Szent Simeon és Szent Jeromos, akinek lábánál egy oroszlán fekszik; közöttük pedig Szent Mihály arkangyal jelenik meg fiatal, szárnyas katonaként, valamint Szent András idősebb arcvonásokkal, saját keresztjével.
❸ Rózsafüzér Királynője mellékoltár a gyermeket tartó Szűzanya szobrával
Az északkeleti falnál álló mellékoltár színes berakásokkal díszített márványból készült a 18. század közepén. Méretében kisebb a főoltárnál, ugyanakkor gazdagabban díszített, különösen az oltár felső része, ahol három teljes angyalszobor és egy kerubfej található. Bár a szobrokat kissé szakszerűtlenül újrafestették, az oltár összességében jó minőségű barokk alkotás, amelyet Girolamo Picco mesternek tulajdonítanak.
Az oltár mély, félköríves fülkéjében Rózsafüzér Királynőjének ülő szobra látható, aki térdén tartja a kis Jézust; együtt nyújtják a rózsafüzéreket a hívek felé. A szobor finoman festett, arcának és mozdulatainak kifejezése lágy, és valószínűleg a 20. század elején készült.
❹ Szent Kereszt mellékoltár festménnyel
A délnyugati falnál álló mellékoltár ugyanazokkal a jellegzetességekkel bír, mint a Rózsafüzér Királynője szobrával ellátott oltár, ezért valószínűleg ugyanannak a mesternek, Girolamo Piccónak a munkája a 18. század közepéről. Az előzőhöz hasonlóan az oltár alsó része egyszerűbb, míg a felső rész gazdagabban tagolt fekete márványoszlopokkal, valamint három angyalszoborral és egy kerubfejjel, amelyeket szakszerűtlenül újrafestettek.
Az oltár közepén, íves keretben helyezkedik el egy festmény, amely Krisztus levételét ábrázolja a keresztről; egy ismeretlen velencei festő műve, valószínűleg a 18. század végéről. A drámai és kissé rusztikus stílusban készült jeleneten négy férfi emeli le Krisztus testét a keresztről, alattuk pedig négy nő áll, köztük a Szűzanya és Mária Magdolna. A háttérben hatalmas égbolt látható felhőkkel, valamint hegyes csúcsú hegyvidéki táj és az alsó részen egy kisebb város ábrázolása.
❺ Körmeneti kereszt
A körmeneti feszület ezüstlemezből készült fa alapon, amelyet domborítási és gravírozási technikákkal díszítettek. A nyél gazdagon ékesített növényi motívumokkal, maga a kereszt pedig a végein háromkaréjos (trilobás) bővítésekkel zárul, amelyek a négy evangélista félalakos domborműveinek adnak helyet (felül Szent János, alul Szent Lukács, jobbra Szent Márk, balra Szent Máté). A közepén a megfeszített Krisztus teste látható, amelyet sugárkoszorú keretez. A domborműves alakok és a díszítés kialakítása a barokk korszakra utal, valamint velencei műhelyekre mint a kereszt készítésének helyére és idejére, hasonlóan más, a zárai térségben fennmaradt hasonló példányokhoz.
❻ A gyermeket tartó Szűzanya szobra
A Szűzanya ülő szobra fából készült és polikróm festéssel díszített; valószínűleg a 19. században készült. Az öltöztetésre és kiállításra szánt más szobrokhoz hasonlóan feltehetően csak az arc és a kezek vannak részletesebben kidolgozva. A Szűzanya trónon ül, bal kezével a kis Jézust tartja, míg jobb kezét felemeli (valószínűleg rózsafüzért tartott benne). Arca ovális és szabályos vonású, tekintete lefelé irányul, a fejére borított kék fátyol alól barna haj sejlik elő. A kis Jézus a Szűzanya bal lábán áll: jobb kezét gyengéden anyja arca felé nyújtja, bal keze pedig felemelve látható (valószínűleg rózsafüzért tartott). A Szűzanya és Krisztus fejére később ezüst fogadalmi koronákat helyeztek, kezükre és nyakukba pedig fogadalmi ajándékokat függesztettek.
❼ Keresztelőmedence
A kőből készült, fém fedelű keresztelő medence valószínűleg a templom barokk kori kialakításából származik. A tál és a tartóelemek alatti dekorációban, például a halpikkely-mintás díszítés és a dupla körte formájú balusztrádos tartók jellegzetes formanyelvi elemek erre a típusú egyházi bútorra, és stílusuk a 17–18. század során hosszabb ideig fennmaradt.